Dr. Veres Pál, Aranytoll-díjas újságíró, orvos-szexológus páratlan népszerűségét a Magyar Ifjúságban megjelenő rovatának, “Az orvos válaszol”-nak köszönhette. Később az Ifjúsági Magazin hasábjain folytatta a gyakran rá jellemző, humoros formában megfogalmazott válaszok publikálását. Levelek tízezreire válaszolt, s így vált ismertté az egész országban.
Kamaszként az én polcomon is ott volt a “Beszélnünk kell róla!” és az “Erről is beszélnünk kell!” című könyve – persze nem a szüleimtől, hanem egy barátnőmtől kaptam titokban -.
A fehér hajú, kis kecskeszakállas, vidám szemű „Pali bácsi” ma elképzelhetetlen ismertségnek és népszerűségnek örvendett. Bár ezt természetesen senki nem vallotta volna be, de az ifjúsági szövetség hetilapja nem kis részben az ő „Az orvos válaszol” rovatának köszönhette olvasottságát.
Ha más okokból is, mint ma, de akkoriban sem volt könnyű tizenévesnek lenni. A hetvenes-nyolcvanas évek fiataljai szenvedtek az információhiánytól, az általános prüdériától, a felnőttek körében nem ritka képmutató viselkedéstől. Én magam is a szüleim polcát túrtam extra irodalomért, hátha találok valamit ami magyarázza a testem működésének ismeretlen oldalait. Eléggé magamra voltam hagyva azokkal a gondolataimmal, amelyekről „nem illett beszélni”: így a testiséggel, a szexualitással, a párkapcsolattal összefüggő problémáimat nem volt kivel megbeszélni. A szülők akkoriban – is – (ha már a gólya- és a káposztameséből, a porzó és a bibe rajzokból kinőtt a gyerek) szívesen hagyták az iskolára a felvilágosítás gondját, a meghívott védőnővel, orvossal erre a célra megszervezett osztályfőnöki órák pedig legfeljebb a nemiség legalapvetőbb biológiai tényeit ismertették, többnyire azt is sután, elkésve, szemérmesen latin szakszavak mögé bújva.
A hetilap szerkesztőségébe áradtak a levelek, jeligével vagy névvel, és dr. Veres Pál sok ezer kérdezőnek válaszolt. A kérdések-válaszok bőséges alapanyagot szolgáltattak heti felvilágosító rovatához illetve több könyvéhez is. Nemcsak a saját levelére írt választ várta nagyon minden kérdező, hanem a másoké között is szívesen böngészett, hiszen mindig akadt, amit „helyette kérdezett meg” valaki. A kérdések árulkodtak a fiatalok bizonytalanságáról, sőt, olykor elképesztő tudatlanságáról a nemiséggel, a szexualitással, a fogamzással kapcsolatban. Ne felejtsük: ez volt az a kor, amikor az is társadalmi vitát váltott ki, hogy egyáltalán kell-e, helyes-e a kamaszokat felvilágosítani, nem vezetnek-e ismereteik felelőtlen, korai szexuális élethez. Így fordulhatott elő olyan kérdés, hogy például teherbe eshet-e egy lány a zsúfolt villamoson hozzásimuló férfitól vagy egy közösen használt ágyneműtől, véd-e a nem kívánt gyermektől az, ha nem élvezte az együttlétet, vagy hogy meddig szabad elmenni az előjátékkal, okoz-e károsodást a maszturbálás, hogyan kell használni az „esemény utáni” fogamzásgátló tablettát, és így tovább. Olykor csak mosolyogtató naivitásra, máskor drámaibb helyzetre, őszintétlen, rideg családi légkörre, össze nem illő kapcsolatokra, éretlen családalapítókra, egy-egy fiatalon végzetesen elrontott életre derített fényt a szorongva feltett kérdés.
A válaszok tömörek voltak, a lehetőség szerint a legérthetőbben, egyszerű, köznyelvi szavakkal foglalták össze a lényeget. „Pali bácsit” empátia, bölcsesség és – soha senkit meg nem bántó – humor jellemezte. Minden mondatában igyekezett felelős, egymás ismeretén és vállalásán, igazi érzelmeken alapuló párválasztásra, egymásra is figyelő, örömszerző szexualitásra tanítani a hozzá fordulókat. Nemcsak írásban, hanem szóban is az egészségügyi felvilágosítás egyik úttörője volt. Előadókörutakat tartott iskolákban, ifjúsági klubokban és laktanyákban, alkalmanként több száz fiatal előtt beszélt a maga derűs, szókimondó, egyenes módján, tabukat nem ismerve a szerelemről, annak testi, lelki vonatkozásairól egyaránt. (Az interneten néhány előadása megtalálható.) Rendkívüli népszerűsége mellett többekben ellenérzést is keltett, tudatosan kendőzetlen stílusát nyerseségnek érezték. Működése akaratlanul széleskörű nyelvészeti vitát is elindított: komoly tudósok, nyelvművelők, tanárok és diákok szóltak hozzá, hogyan lehetne a nő-férfi nemi szervek, szexualitáshoz kapcsolódó fogalmak magyar megnevezéseit „szalonképessé” tenni. Dr. Veres Pál örök fiatalként, tartalmas, munkás hosszú élet után 2006-ban, 88 éves korában hunyt el.
Az alábbi videóiban egy pillanatig sem tétovázva, mindent nevén nevez, amitól tátva marad majd a te szád is, ezt garantálhatom:
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: