Amikor minden várakozásodat felülmúlja valami…, ha röviden akarom összefoglalni amit látni fogsz.
Ugyanakkor el is mesélek neked valamit. Néhány évvel ezelőtt összefutottam egy általános iskolai osztálytársammal. A suliban “Rocker”-nek hívtuk, mert már akkor együttest verbuvált össze magának. Feketében járt és metálénekesnek készült serényen. Tépte a gitárt és imádta a vadulást. Évekre eltűnt a látószögemből, nem volt még internet sem. Sokszor eszembe jutott, vajon mi lehet manapság vele.
Legvadabb álmaimban sem láttam azt, ami ezután fogadott vele kapcsolatban. Gyanútlanul sétáltam a közért felé, amikor szembejött velem egy kispap. Először egy pár edzőcipőt láttam meg a földet nézve, felette fekete farmert, majd a hosszú reverenda is feltűnt felette. Feljebb nézve a Kiss-Kovács Laci feje állt a reverenda tetején!
– Jézusom, Kiss-Kovács! – üvöltöttem az arcába a felismerés csúcsán.
Mire ő nevetve: – Ne tudd meg hányszor láttam már ezt a riadalmat a régi ismerőseimen 😀
Szó szót követett, majd beültünk a sarki cukrászdába, hogy kibeszéljük az eltelt éveket.
Hamar a tárgyra tértem, mert nem tudtam összeegyeztetni a fejemben élő rockert, a reverendával.
– Dehát hogyan, mégis mi történt? Mikor váltottál ilyen nagyot és miért?
– Sosem fogod elhinni. Szlovákiában raftingoltam a haverokkal. Egy hídnál lehetőség volt bándzsidzsámpingolni, amire azonnal beneveztem. Sokszor elmeséltem már, de mindig új élmény amikor beszélek róla, mert átélem… Nagyon nehezen ugrottam, nagyon nehezen, pedig vártam, mégis szinte el kellett lökni. Zuhanás közben szerintem el is ájultam néhány pillanatra. A lényeg, hogy amikor összeszedtem magam, valami megváltozott, átlényegültem a sokktól valamivé, amiről nem tudtam, hogy bennem van. Annak tulajdonítom, hogy a vallás felé fordultam, mert a korábbi ateizmusom eltűnt, amikor hazaértünk, vettem egy Bibliát és onnantól nem volt megállás…
Hát így ugrálj meg próbálj ki olyasmiket, ami traumát okoz barátom 😀