Vállalhatatlan lemezborítók #4 |

A sorozat előző részeiben már gyönyörködhettél hasonló képekben (a bejegyzés alján megtalálod az odavezető linkeket!), feltett szándékom, hogy nagyra tátsd a szádat most is, ahogy végigpörgeted ezeket a lenyűgöző borítókat.

Finom szasszon frizura, kisujj pecsétgyűrű, de mindez csak laza körítés a mindent betöltő szerelempázsithoz.

Igazi parti állatnak látszik…

Rettenetesen félek attól a két bábútól, aki Richard és Willie hasonmása lehet. Ezért hát, szinte észre sem veszem Williet, aki amerikai zászlócskával a kezében térdel Richard előtt.

Quim ledobta rajongói kedvéért a textilt, még a pohársarkútól is megvált. Pedig az feldobta volna egy kicsit.

Retro disco 1986-ból, remegni fogsz a gyönyörűségtől! Kattint ide!

Én most beszartam. Teljesen.

Salvador Dalí sem álmodhatott volna szebbet…

Bezzeg akinek három betű is jutott!

Aggódok. Nem úgy, mint a tangó harmónikás, aki mögé keveredett egy pucér birkózó, és egyből nyakra ment.

Chet és Dave. Szemem, mint egy tenisz meccsen, hol ide, hol oda…

Wild Oates-ék teljesen összezavarják az embert. Hol fezben, hol női ruhában parádéznak. Egy marad csupán, a zokni.

Vattacukor hajjal vidám ám az élet!

Flitterék egyenesen Svédből. Nehéz elhinni, hogy ez nem az Irigy Hónaljmirigy.

Olaf-on jól látszik, hogy érti a parti csinálás csínját-bínját. Persze nem csinálja ingyen. Miközben szolgáltatja a talpalávalót, cserébe finoman stíröli a csajok tomporát.

A fotóshop király képzelete totál elszabadult. Koktél muzsika robotoknak. Őszintén sajnálom, hogy nem találtam egyetlen számot se tőlük, mert gondolom a te érdeklődésedet is felcsigázták!

Első pillantásra azt hittem Chad Morgen borítója valamiféle poénnak készült. Aztán rá kellett jönnöm, hogy nem. Ausztráliában nincsenek fogászatok?