Ezért járnak a lányok csoportosan wc-re |

Kislány korodban, amikor anyukád elvitt a mosdóba, megtanította, hogy legfontosabb feladat wc papírral letörölni a vécédeszkát, majd wc papírkákat tett a vécédekli teljes felületére.
Megtanította az Aranyszabályt, magát: “Soha ne ülj rá a nyilvános vécékre”.

Ezt követően megmutatta “A Pózt”, azaz, hogy tartsd meg az egyensúlyodat a vécé felett úgy, hogy rá se ülj, sőt hozzá se érj a felületéhez.
“A Póz” megtanulása, olyan első leckék egyike egy kislánynak, amely végigkíséri őt egész hátralévő életében. De, nemhogy kislányként, de még felnőttként is nehéz megtartani, amikor a húgyhólyagod a kidurranás határán van!

Amikor el “KELL” menned vécére nyilvános helyen, azzal fogsz szembesülni, hogy akkora sort kell végigállnod, mintha ott bent nem más, mint maga Brad Pitt várna rád. És vársz. Mosolyogva. Kedvesen. És látod, ahogy a többi nő is diszkréten keresztbe teszi a lábát és a kezét, ami a hivatalos kifejezése annak, hogy ” b e h u gy o z o k “.
Végül rád kerül a sor, de hirtelen megjelenik a tipikus anyuka azzal, hogy “ne haragudj, a kislányom nem bírja már tovább!”.
Ekkor végignézed az összes többi helyiséget is, hátha nem látsz valahol lábakat.
Mindegyik foglalt.

Végre, valamelyik kinyílik és ráveted magad, szinte kiszeded az illetőt, aki éppen kilép onnan.
Bemész és konstatálod, hogy a zár nem működik (sosem működik), nem baj. Rátennéd a táskád az akasztóra de nincs (sosincs), gondolod majd a kilincsre, az sincs, ezért szemügyre veszed a területet, lenézel a földre és látod, hogy gyanús, meghatározhatatlan folyadék van a földön. Természetesen nem mered a földre tenni, inkább a nyakadba akasztod, miközben nézed, hogy himbálózik alattad, nem beszélve arról, hogy szinte megfojt, mert annyira tele van, hogy alig bírod el olyan dolgokkal, amiket szép lassan tettél bele, mondjuk hónapok alatt, de a nagy részét nem is használod, mégis ott van, hátha kelleni fog valamikor.
Szóval, mivel nem volt zár az ajtón, az egyetlen módja, hogy zárva tartsd az, ha az egyik kezeddel fogod, miközben a másikkal egy rántással lehúzod a bugyid és odateszed magad “A Pózba”.

.. Micsoda megkönnyebbülés!!!… Ahhhh. Végre!

És akkor hirtelen érzed, ahogy a combjaid elkezdenek remegni, mert lógsz a levegőben, a lábaid behajlítva, a bugyid elvágja a vérkeringésedet a combjaidon, a kezed kinyújtva tartja az ajtót, miközben egy 5 kilós táska lóg a nyakadban. Nagyon szeretnél leülni, de amikor bejöttél,már nem volt időd letörölni a vécédeklit és bevonni papírral. Valószínűleg nem történne semmi, ha leülnél, de anyád szavai visszhangoznak a fejedben: “sose ülj rá a nyilvános vécékre”, ezért úgy maradsz “A Pózban”, remegő lábakkal.
De jaj, egy rossz kalkuláció miatt érzed, ahogy egy vékony sugárban végigcsurog a pisi a combod belső felén, talán a harisnyád is olyan lett!!!
Egy kis szerencsével megúszod, hogy a cipődet ne érje, de hát óriási koncentrációt igényel megtalálni a helyes “Pózt”.
OK, próbálod elfelejteni ezt a szerencsétlenséget és inkább elkezded keresni a wc papírt, de a rohadt életbe!!!
Üres, nincs papír (mindig üres)!

Ekkor esdekelni kezdesz magadban, hogy legyen a táskádban az 5 kiló lom között egy nyomorult papírzsebkendő, de ahhoz, hogy megkeresd, el kell engedned az ajtót. Egy pillanatra jeges rémület jár át, lelki szemeid előtt megjelenik, ahogy valaki feltépi az ajtót és tetten ér, de nincs mit tenni muszáj elengedni.
És persze, hogy amikor elengeded, valaki belöki az ajtót, amit meg kell fékezned egy erős, gyors és nagyon határozott mozdulattal miközben kiordítod: FOOOOOOOOGLALT!!! Irgalmatlan igyekezetedben egy halk, ámde gyilkos puki is elhagyja ijedt záróizmaidat, amitől már-már feladod az elveidet és földre veted táskádat, miközben teljes seggel megülöd azt a rohadt deszkát.

Viszont ekkor rádöbbensz, hogy végre mindenkihez eljutott az odakint várakozók közül az információ, ezért az ajtót már nyugodtan elengedheted, hiszen senki nem fog újra rád törni (ebben mi nők, nagyon tiszteljük egymást) és végre nyugodtan elkezdheted keresni a papírzsebkendőt. Szeretnéd mindet felhasználni, de tudod, hogy micsoda kincset érhet hasonló esetben, ezért elteszel egyet. Ekkor már számolod a másodperceket, hogy végre kimehess, mert rajtad a kabát, hiszen nincs akasztó, ömlik rólad a víz, őrjítő, milyen meleg tud lenni ezekben a pici helyiségekben, ráadásul ebben az erőltetett testtartásban, amiben még mindig vagy, a vádlid már csaknem szétrobbant.
Nem beszélve arról, hogy rád törték az ajtót, megfojtott a táskád, csorog az izzadság még a bajszodról és a végigcsurgatott lábadról is.

És tudod, hogy anyukád most nagyon szégyenkezne miattad, ha így látna, mert az ő feneke sosem ért hozzá egyetlen nyilvános vécéhez sem és hát valljuk be, “nem tudhatod milyen betegségeket lehet összeszedni egy ilyen helyen”… Teljesen ki vagy merülve mire felállsz, nem érzed a lábaidat sem, és érzed, hogy bedurrant a seggedben az összes izom, ami másnap izomlázzal jelentkezik. Gyorsan magadra húzod a ruhádat és lehúzod a vécét.

Ezután átmész a kézmosóba. Minden tiszta víz, nem engedheted el a táskádat, a válladra helyezed. Nem tudod, hogy működik a csap, olyan sok fajta szenzoros csap van manapság és addig érintgeted amíg egy hajszálvékony hideg vízsugár meg nem jelenik. Közben villám pillantással felméred a tükörből, hogy a melletted lévők közül, akik épp nem rúzsoznak és spiráloznak, mind téged bámulnak. Gyorsan beszappanozod a kezed, megmosod egy olyan pózban, mintha maga a Notre-Dame-i toronyőr lennél, hiszen nem szeretnéd, ha lecsúszna a táska a válladról. A szárítót már nem is használod, hanem gyorsan beletörlöd a ruhádba, mert ugye nem fogsz egy egész papírzsepit erre áldozni és igyekszel kiiszkolni. Azám, de akkor ott van még az ajtó, ami persze befelé nyílik. A viszonylag tiszta kezeddel eszedbe sincs megfogni a kilincset, pontosan tudod, hogy a nők 80 százaléka nem kanyarodik a csapokhoz vécé után, max egy gyors sminkre csupán.
Tétovázol néhány másodpercig, majd a pulcsid ujját tenyeredbe húzva igyekszel távol tartani további 800 féle baktériumot a bőrödtől, ha nincs hosszú ujjúd, a táskádat vágod rá a kilincsre és ügyes karate rúgással már kint is vagy.

Ha szerencséd van nem húzol magaddal egy darab papírzsebkendőt a cipődön vagy ami még rosszabb, nem akadt fent a szoknyád a harisnyádban amikor fénysebességgel rántottad magadra a ruhádat. Ekkor meglátod a pasidat, aki ugyanakkor ment be a klotyóra, amikor te, de mire kijutottál, már végigcsekkolta a facebookját, sőt három emailre is maradt ideje.
“Mit csináltál ennyi ideig?” – kérdezi az idióta.
“Sokan voltak” – válaszolod, és végigsimítod fájó combodat.

Nos, ez az oka annak, hogy a nők csapatostul mennek a mosdóba. Ezt hívják kérem szolidaritásnak.

Amíg bent vagy, tartja a táskádat és a kabátodat, a másik az ajtónak dől, míg a harmadik beadja a papírzsebkendőt az ajtó alatt és így sokkal gyorsabb és könnyebb megtartani “A Pózt” és a méltóságodat.

Ezúton köszönöm mindazoknak akik, voltatok velem mosdóban és voltatok fogasok vagy tartottátok az ajtót!